7 Bejegyzés

Sziasztok 15.-én voltam koncerten és nagyon jó volt♥ annyit tudnék mesélni de nem húzom a szót inkább olvassatok! :* puszii

*Alexandra szemszöge*

Már egy napja sétáltam és azt sem tudtam, hogy egyáltalán jó felé. Egy padon éjszakázni nem a legjobb és mivel a telefonomat is ott hagytam a padon amikor koncert volt. Lassan kezdett szürkülni és ismét egy padon töltöttem az éjszakám. Reggel is időben elkezdtem sétálni és kezdett ismerős lenni a terep. Beértem Budapestre majd rohantam hazafelé. Már majdnem ott voltam amikor elkapott valaki és nekidobott a falnak. Csak úgy zuhantam a földre majd minden elsötétült.

*1 óra múlva*

Amikor kinyitottam a szemem egy számomra soha nem látott helyem találtam magam de egy nagyon ismerős férfi fordított nekem hátat.
-Hol vagyok?-kérdeztem mire megfordult.
-Az legyen mindegy-mondta majd megfogta a nyakam. A volt barátom volt.
-Úgyis mindegy lesz kb. 10 perc múlva-mondta a kést a nyakamhoz téve. Ekkor SMS-e jött. Elolvasta, lerakta a mellettem lévő asztalra a telefonját majd ismét a nyakamat szorította.
-Ajánlom, hogy itt maradj egyébként el se tudnál szökni-mondta majd röhögve távozott. Fájt mindenem, a bal szememmel alig láttam. De a telefonért nyúltam és felhívtam YaOu-t.
-Szandra?-kérdezte megnyugodva.
-YaOu segíts, kérlek. Pár percem van hátra megfognak ölni-mondtam mire YaOu nagyon feldült lett.
-Hol vagy?-kérdezte.
-Nem tudom de nem bírom sokáig, vagy megölnek vagy meghalok. 3 napja nem ittam és nem ettem siess kérlek-mondtam majd leraktam a telefont. Fel-alá botladoztam a pici páncélajtós szobába. Ekkor berontott YaOu, Benny és Sziki.
-Olivér? -kérdeztem mire mindenki csendbe lett. Egy pár pillanat múlva YaOu ölében találtam magam és rohantunk kifelé. Benny a kezembe nyomta a szénsavmentes vizét. Majdnem az egészet megittam.
-Na hol van Olivér?-kérdeztem mire egyre ingerültebb lettem.
-Válaszoljatok!-kiabáltam rájuk de már bögtem.
-Szandi. Olivér nem tudjuk hol van mert tegnap felhívtam össze-vissza beszélt és.....-mondta Benny
-És?!-kérdeztem még mindig feszülten.
-És az a sejtésünk, hogy Olivérnek valaki drogot adhatott vagy szerzett és tudod ilyenkor nem nagyon tudja mit csinál-folytatta YaOu. Ekkor megálltunk de én még mindig sírtam. Kisegítettek az autóból és elkezdtek a házuk felé húzni.
-Én hazamegyek-mondtam nekik majd elrántottam a kezem.
-De jól vagy ahhoz, hogy hazamenj?
-Igen teljesen jól vagyok-mondtam de iszonyatosan fájt a fejem majdnem szétrobbant. De elindultam felfelé párszor olyan érzésem volt, hogy elájulok de felértem. Amikor bementem akkor jutott eszembe, hogy lehett itthon van már Carly. Elindultam a szobája felé majd sikogatást hallottam.
-Carly jól vagy?-orditottam majd benyitottam. Amit láttam az egyszerűen nem tudtam felfogni. Ő és Olivér amíg én nem voltam itt. Amikor Olivér rámnézett én elkezdtem "rohanni" de ő jött utánam de futás közben öltözött fel. Így letudtam hagyni. Felrohantam a legtetejére az épületnek majd kiálltam a tömblakás szélére.
-Ne tedd-kiabálta Olivér.
-Miért te úgyis Carly-t szereted vagy nem?-kiabáltam rá bőgve. Annyira hangos voltam, hogy amikor lenéztem mindenki felfelé nézett. Még Benny-ék is lenn voltak és ök is felnéztek. Láttam ahogy futnak fel.
-Ne, kérlek-de most már Olivér is sírt majd egyet lépett felém.
-Ha mégeggyett lépsz én....-mondtam majd YaOu szakított félbe.
-Szandi-kiabálta majd egyre közelebb jöttek.
-Ssssss-csitítottam el őket-most legalább azt érezhetitek amit én éreztem és végig is nézhetitek-csaltam egy gonosz vigyor féleségett az arcomra. Egyre rosszabbul voltam.
-Annyira fáj a fejem-Legugoltam majd megfogtam a fejem. Hirtelen elveszettem az egyensúlyom és hátra zuhantam.
-Szeretlek Oli!-kiabáltam zuhanás közben majd csak fájdalmat éreztem és minden elsötétült.

*YaOu szemszöge*

Amikor Szandi felhívott annyira örültem. Annyira örültem, hogy legalább életben van. Rossz állapotban lehetett de én és a srácok rohantunk ki a lakásból a kocsihoz. Én megnéztem ennek az iPhonnak a telefonszámán keresztül, hogy most merre van. Hamar megtaláltuk és nem is volt olyan messze.
-Van valami terv?-kérdezte Sziki.
-Nincs majd minden jön magától-mondta YaOu.
Rohantunk végig a folyosón, minden szobába benéztünk majd megtaláltuk Szandit. Csak állt és mi is. Nagyon fel volt dagadva az arca és nagyon ideges is. Körbenézet és egyből Oli után érdeklődött. Látszik, hogy annyira szereti, hogy ölni tudna érte. Mi csak álltunk, majd felvettem az ölembe és rohantunk kifelé. Az autóban mindent megbeszéltünk bár egyre feszültebb és makacs lett Szandi. Mi azt akartuk, hogy velünk legyen mert eléggé rossz állapotban volt csak nem akartuk neki mondani. De ő inkább hazaakart menni. Nagy nehezen de elengedtük és elment. Mi elkezdtük kipakolni az autóból a cuccokat de Sziki elhagyta a napszemüvegét és még azt kellett keresni.
-Miért te úgyis Carly-t szereted vagy nem?-kiabálta Szandi de amikor felnéztem nem gondoltam volna, hogy ennyire szereti Olivért. Leakart ugrani az épület tetejéről. Rohantuk egyből felfelé. Amikor felértem láttam ahogy Olivér és ő is sír.
-Szandi-szóltam majd odaakartam hozzá menni de ő nem engedte. Az utolsó mondata az volt, hogy:"Szeretlek Oli!"
Ez előtt legugolt és a fejét a tenyerébe temette. Nagyon dölöngélt gyorsan elkaptam volna de ő hátra esett.  Mindannyian a széléhez rohantunk majd láttuk ahogy lezuhan.
-Szandi. Ne!-kiabálta Olivér majd rohantunk lefelé. Az emberek ilyen későn is de jöttek segítséget nyújtani. Lassan megjött a mentő és mindenki beszállt.
-Olivér kitisztult az agyad?-kérdeztem.
-Haggyál már!-mondta. A mentős srác kérdezte, hogy mi a baja. Én meg mondtam, hogy vizsgálják őt is ki.

*4 nap múlva*

Már 4 napja van kórházba, kómában Szandi és 4 napja cipeljük Olivért hozzá. Most is viszem a kórházba de minden ugyan úgy történik mint az eltelt 3 napban. Nem beszéltünk az úton csak amikor megállt az autó akkor szóltam hozzá.                                                              -Olivér-szóltam neki-figyelj ha bármi történik mi itt leszünk neked.                      -Milyen bármi? -kérdezte ismét idegesen.                                                        -Hát ha...-csuklott el a hangom-menjünk be.                                                   

*Olivér szemszöge*

Szinte rohantam fel a terembe. Bementem majd megálltam ahogy ugyan úgy mint amikor behozták úgy feküdt. Leültem mellé majd elkezdtem neki mesélni.                                                 -Szia Szandi. 4 napja járunk ide be hozzád a korházba. Tudom hibáztam de ne büntess meg azzal, hogy....Tudom vagyis most már, hogy miket tettem. Azt is megérteném, hogy ha nem akarsz már ezek után velem lenni. És legyél boldog akkor mással csak ébredj fel. Sokan vár.....-YaOu zavarta meg az a beszédem. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon majd rácsöppent a kezére. Én ránéztem YaOu-ra majd ő furán nézett Szandira és igyekezett oda az ágy másik oldalára.                                 -Nézd mozog-mondta YaOu lement hívni a nővért. Én feláltam majd megfogtam a kezét. Fölé hajoltam majd egyre közelebb. Megcsókoltam majd kinyitotta a szemét. Ekkor berontott az ápolónő és ellökött az ágytól.                
-Nem csinált semmit vele ugye?-kérdezte majd össze-vissza nyúlkált a müszereknél.
-Nem-mondtam majd YaOu is mellém lépett és megfogta a vállam. Míg Szandi próbálta magát összeszedni addig mi csak álltunk és mosolyogtunk.
-Jól érzi magát?-kérdezte az ápoló Szanditól.
-Igen-mondta Szandi majd nagyokat pislogott.
-Rendben végeztünk-mondta majd lekapta a papírokat. Odamentem mellé majd megfogtam a kezét.